lelekolo dolog a szokasos penzumhoz kepest viszonylag sokaig dolgozni, es az irodaban utolsokent bentmaradni, annyira kellemes es hasznos az a csend es nyugalom, ami ilyenkor ratelepszik a bitekkel maganyosan kardozo munkavallalora.
Szia produktivitas, te ocska masodosztalyu geci, eddig bazmeg merre kujtorogtal???
nyitott meg elottem karrierlehetosegek szempontjabol az a spam, amit "Akar boncmester is lehetsz" cimmel kaptam kezhez az iment.
japan jazz-hop maniam egyik kellemetlen velejaroja, hogy mivel rettento nehezen tudom megjegyezni a hulye japan neveket, gyakorlatilag halvany fogalmam sincs, hogy hivjak az ujkeletu (hehe) kedvenceimet. Ebből fakadoan, ha mondjuk nem a sajat gepemnel ulok, akkor elo sem tudom keresni, az ismeroseimnek meg se tudom mutatni ezeket, eltekintve nehany kiveteltol. (Uyama Hiroto, DJ Okawari vagy Kenichiro Nishihara nevet nagyjabol memorizaltam mar, a friss elmenynek szamito Kenmochi Hidefumi nevet most is kopipesztelnem kellett.)
Ugyanez a problema jelentkezett mar japan (szereplos) regenyeknel illetve izlandi krimiknel, altalaban egy-ket szotagos beceneveket vagyok kenytelen kitalalni, amik hasonlitanak az eredetinek legalabb az elejere, es akkor van nemi eselyem megkulonboztetni a gyilkost az ot uldozo rendortiszttol.
valami jo is a mai napban, esti csendes levezetesnek keszitek egy szuletesnapi mp3 valogatascedet. Ez meg mindig az egyik kedvenc idotoltesem, kar, hogy mar reg nem meno es abszolut nem praktikus.
Boldog szuletesnapot Cuci.
Despised Icon - Day of mourning; Foo Fighters - Echoes, Silence, Patience And Grace; Lamb Of God - Resolution; Matisyahu - Youth; Bridge To Solace - Of bitterness and hope; Pantera - Vulgar display of power; Superjoint Ritual - A Lethal Dose of American Hatred;
Bonustrack: Manowar - Warriors Of The World (United)
ugyebar, hogy a kiegyensulyozott elet, harmonikus parkapcsolatok, megfelelo anyagi hatter, stb nem igazan segitik elo a blogolast, a problemak, a hulye emberek, illetve ugy altalanossagban veve a duh es a frusztraltsag viszont nagyon is. Ugyanakkor sajnos egyre gyakrabban erem el a faradtsagnak, a csuggedtsegnek es a kiabrandultsagnak azt a padlohoz kozeli szintjet, amikor mar az iras is egy tavoli, nevetseges kis potcselekves, amiert a kisujjam sem erdemes mozditani.
duborgo-robajlo tapsvihart kerunk az idei esztendo eddigi legundoritobb, legvisszataszitobb, legeslegkibaszottullegfosabb napjanak.
egyre tobb hip-hopot hallgatok megint, foleg ilyen nu jazzes, smooth jazzes, chill outos, ambientes japan cuccokat, bar klasszik fuxos fekak is gyakran bukkannak fel a playlistben.
Lazan kapcsolodik a fenti kamingaut-izu vallomashoz, hogy nemreg eloturtam otthon egy kantaros farmernadragot, amit az elozo hiphopper korszakomban lottem, tehat ugy hetedik-nyolcadik osztaly kornyeken és meg mindig jo ram, bar tovabbra is bo egy kicsit. Jo tudni, hogy voltakeppen egesz meno arc lehettem tizenket evesen.
az egyik fo rendszergazda sutotte el, amikor belépett a mintegy 15 tanacstalan arcu programozonak otthont ado helyisegbe: "Na mi van, itt mindenki hulye fasz szeretne lenni?" Sokkal jobban es foleg vidamabban telik am a munkaido, miota a sulyosan linuxfuggo rendszergazda-kommando mellett tanyazok.
telefonos kirohanashoz meg tegyuk hozza, hogy az elobb egy szimpla gmail fiokot nem tudtam letrehozni, mert telefonszamot kert. Arra az esetre, ha nincs telefon, volt egy kulon menupont, ott az allt, hogy kerjem kolcson maset. Mi tortenik a vilaggal de tenyleg.
lehagytam a kurvaanyad listarol a Scriptogramot, de hamar jelezte is a hibat. Hogy egy ilyen (elvileg) fosegyszeru motyon mi tud elromlani, azt nem tudom, de azt igen, hogy rohadjon meg ez is.